Regénynevelde írócsoport

Hogyan ne írj sci-fi történetet 2.

3. Tipikus írókörös történetek

– Ádám és Éva sztori
Egy szörnyű apokalipszis, űrhajó lezuhanása stb. után csak két túlélő marad, akikről kiderül, hogy ők Ádám és Éva, az emberi faj ősnemzői.

– Kényelmes katasztrófa
Az emberiség nagy részét szörnyű katasztrófák sújtják, de a történet egy kicsi középosztálybeli, fehér szereplőkből álló csoportra koncentrál. Fő jellemzője, hogy a főhős elég jól elboldogul (koszt, kvártély, kocsik), miközben mindenki más elpusztul.

– Dennis Hopper szindróma
A történetben értelmetlen események történnek egymás után, mígnem egy fura (Dennis Hopperre emlékeztető) figura megjelenik, és egy hosszú monológban felfedi a rejtélyt.

– Deus ex machina
Egy olcsó, csodás megoldás a történet konfliktusára, ami a semmiből tűnik fel, és a szereplők összes addigi küszködését jelentéktelenné silányítja. H. G. Wells már figyelmeztetett a fantasztikus irodalom kapcsán, hogy „ha minden lehetséges, semmi nem érdekes többé”.

– Lepusztult lakás sztori
A szerző saját élményeiből táplálkozva megalkot egy nyomorult, kamubohém írófigurát, aki egy ócska kis lakásban tengeti napjait, és többi szereplőt is a barátairól (rosszabb esetben az íróköréről) mintázza.

– A „szegény én” sztori
Szintén önéletrajzi ihletésű történet, amiben a főhős panaszkodik, hogy ronda, ezért nem talál csajt.

– Egy üveg üdítőpor
„Mert mi valójában mind egy üveg üdítőporban élünk” vagy „mert valójában én egy kutya vagyok” stb. Az egész történet célja, hogy az író a végén felfedhessen egy buta meglepetést a világról, csak hogy azt vághassa az olvasó képébe: „Ha! Átvertelek!”. Például a történet egy narancssárga sivatagban játszódik, amit üvegfal vesz körbe, és kiderül, hogy ez mind üdítőpor, a szereplők pedig az abban élő mikrobák. A jó sci-fihez ötletek kellenek, nem trükkök.

– „Pontosan olyan, mint…”
Olyan történet, ami szinte egy az egyben átvesz egy tipikus, ponyvákra jellemző helyszínt. Például az űrhajó szinte pont ugyanolyan, mint egy óceánjáró; egy bolygó megszólalásig hasonlít az arizonai sivatagra, kivéve, hogy két holdja van. Tipikusan ide tartoznak az űrwesternek és a futurisztikus detektívtörténetek.

– Saláta történetek
Az író belepakolja a történetbe az összes létező ötletet, ami csak írás közben a fejébe ötlik.

– Az anyaság szentsége
A történet felvezet egy mindenre kiterjedő veszélyt, ami az emberiséget fenyegeti, felszínesen foglalkozik a következményeivel, de aztán siet megerősíteni a konvencionális társadalmi értékeket, mint például az almás pite vagy az anyaság.

– A kerék újrafeltalálása
A kezdő író komoly erőfeszítéseket tesz, hogy kidolgozzon egy olyan ötletet, ami a tapasztaltabb sci-fi olvasóknak már fájdalmasan elcsépeltnek számít. Jellemző az olyan szerzőkre, akik valamilyen más zsánerből szeretnének átnyergelni a sci-fire, de nincs meg hozzá a kellő zsánerismeretük.

– A Rembrandt képregény
 A szerző villogtatja a prózai képességeit egy olyan történetnél, aminek az alapötlete triviális vagy alacsonyrendű, és egyszerűen nem illik hozzá az ilyen művészi igényű próza.

– Isteni magyarázat
A történet mechanikusan felhasználja a Bibliát vagy más mitológiát, és tudományos „magyarázatot” próbál adni a teológiai eseményekre.

– Mások farvizén
Olyan nem sci-fi történet, ami annyira eltorzítva mutatja be a valóságot, hogy nem fér be a népszerű irodalomba, így a sci-finél vagy a fantasynél keres menedéket.

– A Stema-Grommet gyár
Didaktikus sci-fi, ami egyetlen aprólékosan kidolgozott ötlet tárletvezetésszerű bemutatása.

– A bulvár weird
Az író nem tud különbséget tenni a sci-fi és fantasy, a racionális, newtoni és einsteini fizikára, ok-okozati kapcsolatokra épülő sci-fi világok, és az irracionális, természetfeletti és fantasztikus jelenségekre épülő fantasy világok között. Így a műve a kettőnek a kevercse lesz.

– Fütyülő kutya
A történet lenyűgözően van elmesélve, de a sztori maga nem éri meg az erőfeszítést. Mint a fütyülő kutya: lenyűgöző, hogy tud fütyülni, csak sajnos nem igazán jól.


4. Történetvezetés

– Az apátnő hazatelefonál
Egy teljesen hétköznapi sztoriba beleraknak egy öncélú sci-fi elemet, csak hogy eladható legyen abban a zsánerben. Mint mikor egy regény teljes mértékben egy középkori kolostorban játszódott, csak a végére megérkeztek az ufók.

– „…és aztán” történet
Olyan pikareszk sztori, amiben történik ez, aztán történik az, és még amaz is, de az egészből nem kerekedik ki egy összefüggő cselekmény.

– Kamu lehetőségek
A szerző megállítja az akciót, hogy felsorolja, a karakternek milyen más döntési lehetőségei lehettek volna, amelyek közül egyiket sem választotta.

– Kártyatrükkök a sötétben
Aprólékosan felépített sztori, ami egy olyan csattanóval ér véget, amit a szerzőn kívül senki más nem fog érteni, vagy egy író által ismert érdekességre utal, ami rajta kívül senkit nem érdekel. Mindkettő legföljebb csak a szerző számára szórakoztató, az olvasó számára már kevésbé.

– Kudzu történet
Gyomnövényként burjánzó, tekergőző történet, ami megfojtja a szöveget.

– Történet kuponok
Nagyon gyakori a küldetésen alapuló fantasy történetekben. A hős csak akkor juthat el a történet végére, ha előtte összegyűjti a kuponokat (varázskard, varázskönyv, varázsmacska stb.) Az istenség (vagyis a szerző) elrendeli, hogy különböző küldetéseken kell részt vennie, csak hogy megszerezze a szükséges felkészültséget (vagyis kitöltse a szükséges oldalszámot).

– Az idióta történetvezetés
Olyan történet, ami egyetlen ok miatt működik, mégpedig, hogy benne az összes karakter idióta. A szerző úgy rángatja őket, ahogy a céljainak megfelel, és nem a saját racionális motivációik alapján.

–  Másodfokú idióta történetvezetés
Olyan képzeletbeli sci-fi társadalom, ami csak azért képes fennmaradni, mert az ott élő összes ember idióta.

– Információdugdosás
A szerző visszatart olyan fontos információkat, amiről a nézőpontkarakter viszont tud, és így próbál feszültséget gerjeszteni. (Pl. „Bob tudta mit fog találni a dobozban, és amint meglátta a tartalmát, el is határozta, hogyan fog bosszút állni a parancsnokon.”) Ha a szereplő tud valamit, azt osszuk meg, vagy pedig egy olyan karakter szempontjából mutassuk a jelenetet, aki valóban nem ismeri az információt.

– Tótágas
Olyan öncélú fordulat a történetben, aminek egyetlen célja, hogy kihúzza az olvasó lába alól a talajt, sokkolja, közben viszont nem volt vezetve, meg sincs alapozva, és értelme sincs nagyon. Ez a klasszikus csehovi szabály megszegése: ha egy pisztoly elsül a harmadik felvonásban, azt már meg kell mutatnunk az elsőben, vagyis az író itt úgy süti el a fegyvert, hogy az előtte még a színpadon sem volt.

– Reset gomb
Olyan eszközök, melyek segítségével az író az összes addigi történést eltörli, és visszaveti a karaktereket egy korábbi pontra, miközben se velük, se a világgal kapcsolatban nem történik változás. Például időutazás, párhuzamos univerzumok, „csak álom volt”, „csak a klónja, szimulációja, androidja”.


5. Háttér

– „Amint azt te is tudod, Bob”
A párbeszédekben a karakterek olyan dolgokat osztanak meg egymással, amit mind a ketten tudnak. Ügyetlen módszer arra, hogy informáljuk az olvasót.

– Az ötlet pereme
Egyik módszere annak, hogy az írók elkerüljék az információs blokkokat, hogy nem magát a jelenséget magyarázzák, hanem bemutatják, hogy azoknak mi volt a hatásuk az emberekre.

 – Szemkápráztatás
Megannyi élénk, érzékletes vizuális részlet, ami kaleidoszkópszerű hatást ér el, mintha az olvasónak káprázna a szeme.

– Orrnehéz szöveg
Túl sok expozíció a szöveg elején, minek következtében az annyira sűrű és száraz lesz, hogy képtelenség elolvasni.

– Információsblokkok
Az információ elosztása helyett az író összefüggő blokkokban zúdítja az olvasóra az expozíciót. Ezt meg lehet tenni rejtetten (pl. újságcikk, „Galaktikus Enciklopédia”) vagy pedig nyíltan: az író megállítja a cselekményt, és hosszú mesedélutánba kezd.

– Én szenvedtem a művészetért (és most rajtad a sor)
A szerző a fáradságos munkával előásott tudásanyagát masszív infósblokkok formájába beleerőlteti a műbe, bármily jelentéktelenek is legyenek a történet szempontjából.

– Sehol, semmikor sztori
Túl kevés expozíció van a történet elején, így olyan, mintha vákuumban játszódna.

– Ontológiai variációk
Olyan részlete a sci-fi történeteknek, melyben arra utalnak, hogy a legmélyebb meggyőződéseinket a valóság természetéről, tér-időről vagy a tudatról megszegték, technológiailag megváltoztatták vagy pedig erősen kérdésessé tették.

– Stapeldon
Annak a szerzői hangnak az elnevezése, ami a szövegben időnként előlép, hogy magyarázzon.

– Használt bútorok
Ahelyett, hogy a szerző kitalálna egy saját háttérvilágot, amit utána el kell magyaráznia, ráadásul kockáztatja, hogy arról, amit ő eredetinek talál, kiderül, hogy valójában elcsépelt, inkább ellop egy meglévő hátteret. Például játszódjon a történet a Star Trek univerzumában, csak a Föderációt átkereszteljük Birodalomra.


6. Karakterek és nézőpont

– „A vicces sapkás” karakterizálás
A karternek csak egyetlen ismertetőjegye van, minek segítségével elkülöníthetjük a többi szereplőtől, pl. furcsa fejfedő, sántaság, pöszeség, egy papagáj a vállán stb.

– Mrs. Brown
A tipikus, jelentéktelen, átlagos kisember, aki ezzel együtt megjelenít valami lényegileg fontosat az emberi természetről. A sci-fiben elég ritka, ugyanis a szereplők többsége az almítoszok arannyal bevont papírmaséfigurái.

– Almítosz
Azok a karakterek, akik nagyon szeretnének eljutni az archetípus státuszig, de nem igazán sikerül nekik (pl. őrült tudós, őrült szuperkompjúter, érzelemmentes szuperracionális földönkívüli stb.).

– Nézőponttörés
A szerző megfeledkezik róla, hogy mégis kinek a nézőpontjában van éppen, és öntudatlanul átugrik egy másik nézőpontba, vagy pedig olyan információkat oszt meg, amiket a nézőpontkarakter nem tudhat.





Réka

Kozma Réka szerkesztő

3 Megjegyzések

  1. Kedves Réka, már csak azt szeretném megtudni: hogyan írjunk jó sci-fit. :)
    Kíváncsian várom, mert az általam ismert sci-fik közül jópár belecsúszik azért ezekbe a hibákba :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Tamás, a jó sci-fihez szükséges hozzávalók az univerzum nagy rejtélyei közé tartoznak. :) Amúgy a gyakorlatban tényleg sok olyan regény van, ami elkövet olyasmit, amit máshol hibának tartanak, de a szerző van annyira ügyes, hogy így is működőképessé tudja tenni a történetet.

      Törlés
  2. Sz'tem a felsorolt dolgok egy része egyszerű "nitpicking", amiknek igenis lehet pozitív hatásuk a regényre vagy a novellára. Persze ha szarul van megcsinálva, akkor negatív is lehet, de ez elmondható bármilyen írói eszközre.

    Kudzu történet: Stephen King könyveinek jelentős része pont ilyen, de Michael Crichton is idekívánkozik, mégis népszerűek.

    Történetkuponok: Az egész Fighting Fantasy-széria erre épül, és mái napig nagyon sikeres, köszi szépen. De Stephen King Setét Tornya is idekívánkozik.

    Információ-dugdosás: Szerintem ez tök faja dolog, ha jól van megcsinálva. Rengeteg film, rajzfilm is használja.

    Reset gomb: Megintcsak a Setét Torony lenne az illusztris példa.

    Az ötlet pereme: Nagyon elterjedt a rövid novellákban, főleg Stephen King-nél (Éjszakai hullámverés, az Átjáró, az érzés aminek csak francia neve van stb.)

    Szemkápráztatás: Ha nem ötszázezer sorban van leírva, ez kifejezetten hasznos lehet. Ha az adott szereplő egy kék biciklit lát, az gyakorlatilag lehet millió meg egy féle-fajta kék bicikli. Ha viszont "szemkápráztatva" leírja, hogy agyváltós, tárcsafékes, ilyen-olyan lámpatestek vannak rajta, dekoráció a vázon, az azért mégiscsak igényesebb. A "szemkápráztatás" egy sci-fiben, ahol a tárgyak jó részét még csak el sem lehetne képzelni, maximum körülírni, ez kiemelten hasznos.

    Információsblokkok: Ez nemhogy hiba, de rengeteg sci-fiben kötelező, főleg, amik tele vannak szakszavakkal....biotempolátor, elektromágneses bizibuzerátor, neutrínós hűmicsodaizé, rezonanciakaszkád...bőven lehetne sorolni. Ha nincs információsblokk, én, mint kevésbé avatott olvasó, egy szót se fogok érteni az egészből, hogy mit látunk, mi történik, mert nem vagyok se sztárvárz, se sztártrekk, se csillagkapu, se hülye nem vagyok, nekem magyar beszél jól.

    Ontológiai variációk: Kb. az egész Mátrix erről szól, miért is ellenjavallott tehát az efféle történeti elem?

    Vicces sapkás karakterizálás: Sz'tem tökéletes módszer arra, ha nem akarunk nevesíteni minden egyes "enpécét" aki előkerül a történetben. Klasszikusokban is bőven előfordul, kezdve Rejtő Jenővel, szóval nem lehet akkora nagy melléfogás.

    Mrs. Brown: Érdekes, az Alien-ben remekül működött a dolog, a kapitányt kivéve ott kb. mindenki átlagember volt, már csak a neveik alapján is (Parker, Brett, Lambert stb.)

    VálaszTörlés
Megjegyzés küldése
Újabb Régebbi