4 + 9 tipp kezdő regényíróknak

, , 2 comments
Ez a bejegyzés most inkább azoknak szól, akik szeretnének belekezdeni az első regényükbe, esetleg eddig inkább novellákat írtak, fanfictiont, vagy már van több regénytöredékük, de valamiért mindig félbehagyták őket. Illetve azoknak, akik már évek óta próbálják befejezni a könyvüket, de még mindig nem látják a fényt az alagút végén.
Az írás egyik legfőbb vonzereje, hogy az ember kitalálhat bármilyen történetet, bárhová helyezheti a cselekményt, akár maga alkotta világokba is, és akár több évezredet is átfoghat egyetlen regényben. Az írók fantáziáját semmi sem korlátozza, és ez persze remekül hangzik, de az már más kérdés, hogy ennek a nagy szabadságnak végül mi lesz az eredménye. Továbbiakban arról lesz szó, hogy melyek azok a szempontok, amiket érdemes figyelembe venni, ha te belátható időn belül (fél-egy év, attól függ, milyen gyorsan írsz) szeretnél elkészülni egy regénnyel úgy, hogy közben nem vállalsz magadra fölösleges terheket. Ez úgy hangozhat, mintha ez afféle „könnyen, gyorsan bestsellert” cikk lenne, de nem erről van szó. Hanem egyszerűen arról, hogy aki éppen az első regényét kezdi, az általában még nem tudja, hogy egy-egy ötletnek a megvalósítása mennyi időt és munkát igényel, hogyan ossza be hatékonyan az idejét, mihez kezdjen, ha megakad.
A cikk első részében azzal foglalkozom, hogy milyen szempontokat érdemes átgondolni, amikor kiválasztod az első regényed témáját. A második felében pedig praktikus tanácsokat adok, hogyan tudod a legjobban kihasználni az írásra fordított idődet.

„Sokat markol, keveset fog”-effektus, avagy válassz kisebb vásznat

Sok kezdő már az első kéziratával valami nagyratörőt akar alkotni. Az írónak eszébe jut egy érdekes sztori mondjuk egy kovácsinasról, de közben kitalálja, hogy ő ebből egy fantasy trilógiát akar írni, amiben három kontinens háborúzik, és minden harmadik fejezetben lesz egy csatajelenet a sárkányok, a varázslók és a krakenek között, és lesz 13 nézőpontkaraktere, akik mindegyike más fajhoz fog tartozni stb. Ez a történet nem valószínű, hogy belátható időn belül elkészül, mivel a technikai problémákon kívül rengeteg utánagondolást igényel, és szerintem legtöbben nem akarnának 5 évig az első regényükön dolgozni. Ha te szívesen dolgozol egy regényfolyamon 10 évig, azzal sincs semmi probléma, de sokaknak nem valószínű, hogy kitart addig a lelkesedése. Megírnak 300 oldalt, és látják, hogy még mindig nem tudják, merre halad a történet, a dramaturgia szétesik, a világépítés tele van lyukakkal, így inkább feladják az egészet.
Ilyenkor a szerző eleve egy olyan regényt akart megírni, amihez még nincs meg a kellő gyakorlata, technikai tudása. Ez nem azt jelenti, hogy te soha nem írhatod meg a 13 nézőpontkarakteres epic fantasy regényfolyamodat vagy az évszázadokon átívelő családtörténetedet, csak nem biztos, hogy ezzel kéne kezdeni. A legelső regényednek inkább ne az epikus, több szálon és idősíkon futó, bonyolult szerelemprojektedet válaszd, amit már gyerekkorod óta meg akarsz írni, mert szinte borítékolható, hogy el fogod szúrni. Első próbálkozásnak válassz valami kevésbé ambiciózusat, később még mindig megírhatod a 13 nézőpontkarakteres fantasydet vagy a több idősík között váltogató történelmi regényt.


Saláta-effektus, avagy a kevesebb több

Ahogy azt Róbert Katalin is megjegyezte, nem kell az összes létező ötletünket egy regénybe belerakni. Mikor az ember először eldönti, hogy regényírásba fog, előállhat a „gyerek a cukorkaboltban” helyzet, vagyis a tengernyi ötlet és lehetőség közül nem tudja, hogy mit is válasszon. Esetleg van több történetötlete is, és egyetlen regénybe próbálja belepasszírozni mindegyiket. „Szeretem a disztópiákat, akkor írok egy olyan társadalomról, amit az elnyomó hatalom tart rettegésben. De szeretem a vámpírtörténeteket is, úgyhogy legyen a főhős barátja vámpír, de akkor már legyenek benne zombik is, és mivel a kedvencem Agatha Christie, lesz benne nyomozós szál is…”
Az első regénynek megvan az a veszélye, hogy „saláta” lesz, vagyis a szerző beledobálja az összes olyan alkotóelemet, amit kedvel, vagy amit az általa szeretett történetekben látott. Így tele lesz a regény olyan karakterekkel, történetszálakkal, amiket a szerző nem dolgoz ki rendesen, ezért csak lógnak a cselekményen, mint a díszek a karácsonyfán. Vagy pedig túl sok időt pazarol rájuk, így a valódi történet és mondanivaló elsikkad mellettük.
Egyrészről remek, ha az embernek sok ötlete van, de tudni kell köztük válogatni, és még ha fájdalmas is, néha félre kell tudni tenni a kedvenc szereplőnket, helyszínünket vagy fordulatunkat, ha az nem illeszkedik a regénybe, és inkább egy másik íráshoz felhasználni.


Írj olyan könyvet, amit magad is szívesen olvasnál

Az előbbi pontok nem azt jelentik, hogy az első könyvednél nem írhatsz olyan témákról, amik a leginkább foglalkoztatnak. Feltétlenül érdekelnie kell téged a történetnek, hisz gondolj bele, hónapokig azon fogsz dolgozni, esetleg háttérkutatást is arról fogsz végezni, nem kezdhetsz el unatkozni már rögtön az elején, mert az a végeredményen is meg fog látszódni.
Ennek a tanácsnak a lényege tulajdonképpen az, hogy ha te nem igazán olvasol hard sci-fit, ne írjál azt, csak mert azt egyesek többre tartják, mint például az űroperákat. Lehet, hogy a zsáner csúcsának inkább az epikus fantasy történeteket tekintik, de ha te jobban szereted a romantikus ifjúsági fantasyket, akkor írjál azt. Van, akit már kezdőként eltérítenek a külső vélemények, túl sokat foglalkoznak azzal, hogy ők milyen szerzők akarnak lenni, és figyelmen kívül hagyják azt, hogy ők milyen típusú történetekhez vonzódnak valójában. Lehet, hogy úgy indultál neki, hogy te szépirodalmi műveket fogsz alkotni, de ha közben azt veszed észre magadon, hogy jobban mennek neked a cselekményközpontú, csavaros történetek, akkor ne erőltesd a szépirodalmat, csak mert az jobban hangzik, mint a thriller.


Vedd figyelembe a szükséges kutatómunkát

Egyértelmű, hogy ha egy számukra ismeretlen környezetbe helyezzük a történetet, vagy egy olyan hivatást adunk a főhősüknek, amihez mi magunk nem kifejezetten értünk, az bizony utánanézést igényel. A kutatómunkát nem érdemes elbliccelni, annak semmi értelme, hogy valaki Provance-ba helyezze a regénye cselekményét, csupán azért, mert az jobban hangzik, mint Kiskunfélegyháza. Az egyik véglet, amikor valaki csak háttérdekorációként használja ezeket az elemeket, de néhány általánosságon kívül nem oszt meg róluk semmi érdekeset. A másik, aki egyetlen sort sem ír, míg minden kis fűszálnak utána nem nézett. Akármelyik csoportba tartozzunk is, valamennyi háttérismeretre biztos, hogy szükségük lesz az íráshoz, és nem mindegy, hogy azt néhány óra alatt megszerezhetjük, vagy hetekbe telik.
Most hagyjuk figyelmen kívül a spekulatív fikcióba tartozó zsánereket (pl. sci-fi, fantasy), hisz azoknál evidens, hogy több munkát kell a világépítésbe fektetnünk, és koncentráljunk a kortárs történetekre.
Plusz bonyodalmat jelenthet, ha ellenkező nemű főhőst szerepeltetünk, ha sokkal idősebb/fiatalabb, mint mi, ha más társadalmi rétegbe, kultúrába tartozik. Ezen kívül számíthat itt a karakter iskolázottsága és hivatása is, hisz ha a főhősöd mikrobiológus, azt el is kell tudni hitetned az olvasóval, még ha a történet szempontjából nem is lényeges a munkája.

Bizonyos zsánerekben (romantikus, ifjúsági) divat, hogy a főszereplőknek mindenféle traumákat adnak a szerzők. Ilyesmikre gondolok, hogy drogfüggőség, evészavarok, nemi erőszak stb. Ha csak felületes információid vannak ezekről, akkor vagy nézz/kérdezz utána, vagy pedig ne írj róluk. A betegségekkel, főként a mentális zavarokkal is ez a helyzet. Nagyon sok utánanézést igényel, hogy például te hitelesen meg tudj jeleníteni egy bipoláris embert, tehát csak akkor vállalkozz rá, ha vállalod az ezzel járó kutatómunkát is.
Ugyanez vonatkozik a helyszínre is. Magyar szerzők szívesen helyezik a cselekményt külföldre, de ha valaki emellett dönt, akkor az a minimum, hogy utánanéz az ország kultúrájának, szokásainak, konkrétan a helyszíne jellegzetességeinek stb. Ha a regényedben megjelenő városnál, egy-két klisét leszámítva, Párizst nyugodtan átírhatnánk Budapestre, és senkinek sem tűnne fel, akkor nincs értelme oda helyezni a cselekményt.
Nem azt akarom ezzel mondani, hogy a kezdők ne írjanak ilyen témákról, helyszínekről, vagy csak magukhoz hasonló hátterű karakterekkel dolgozzanak. Viszont az első regényednél még leginkább a technikai kérdésekkel leszel elfoglalva, azzal, hogy megtaláld a saját hangod, ezért nem érdemes szükségtelenül megnehezíteni a helyzetedet számtalan olyan elemmel, amiket csak kínkeservesen tudnál hitelesen megjeleníteni, vagy tudod róluk, hogy sok utánajárást igényelnek.

Eddig arról volt szó, hogyan válogassunk a történetötleteink közül, innentől viszont ahhoz adok tippeket, hogy ha már kiválasztottuk a sztorinkat, hogyan tudjuk azt minél hatékonyabban és gyorsabban megírni.

1. Alakíts ki egy rutint

Ha hajlamos vagy a halogatásra, mindig csak tervezgeted, hogy nekiállsz írni, de aztán sose jutsz el odáig, döntsd el, hogy minden nap munka/iskola után vagy előtt 1-2 órát a kéziratodon dolgozol. Vagy hétvégén, ahogy belefér a napirendedbe.
Remek, bekészítetted a jegyzeteidet, odaültél a gép elé azzal a feltett szándékkal, hogy most te 2 órát írni fogsz. Aztán letelik az idő, és neked csak egyetlen bekezdéssel sikerült előrukkolnod, ugyanis az idő legnagyobb részét facebookozással töltötted. Erre az esetre azt a tippet hallottam, hogy jelöld ki magadnak, ha 20-30 percig csak a szövegeddel foglalkozol (ki is kapcsolhatod a netet, vagy beállíthatod a stoppert), akkor 5 percig megnézheted a Facebookot, válaszolhatsz az e-mailjeidre, de utána 20 percig megint csak az írásra koncentrálsz. Ha már beindult a fantáziád, már kevésbé fogja elvonni a figyelmed minden más.

2. Tűzz ki célokat magad elé

A legtöbben nem határidőre írnak, ami azt is jelenti, hogy semmi nem motiválja őket, hogy x idő alatt befejezzenek egy szöveget. Így húzzák-halasztják a dolgot, eltelik egy év, majd kettő, és még mindig nincsenek készen a kéziratukkal. Még ha nem is fogja számon kérni rajtad senki, motiválhatod magad azzal, ha saját magad számára kijelölsz egy határidőt, például 6 hónapon belül el kell készülnöd az első vázlattal. Elhatározhatod azt is, hogy te mindennap írsz ezer szót, vagy egy hét alatt írsz ötezret. Vedd figyelembe a saját tempódat, semmi értelme elérhetetlen célokat kitűzni magad elé. Ha te egy este alatt csak ötszáz szót tudsz megírni, akkor legyen annyi a cél, de ez is segít abban, hogy kialakíts a magad számára egy rutint.

3. Írj vázlatot

Nem mindenki az a tipikus vázlatírós fajta, nem minden író tervezi meg az egész cselekményt előre, de még ha nem is úgy indulsz neki az írásnak, hogy már van egy kész terved, előbb-utóbb jó, ha készítesz egy vázlatot, jelenetlistát. Ezzel is időt lehet megspórolni, ugyanis jobban látod az arányokat és a szerkezetet, jobban kiütköznek a dramaturgiai hibák is, így később ennek megfelelően alakíthatod a történetet.

4. Ne félj eltérni a vázlattól

Ez inkább azoknak szól, akik még az alkotás megkezdése előtt megtervezik az egész cselekményt. Még ha nagyon részletesen át is gondoltál a világtól kezdve a karaktereken keresztül a történetívig mindent, akkor is érhetnek meglepetések írás közben. Előfordulhat például, hogy a szereplők saját életet kezdenek élni, nem úgy cselekszenek, ahogy azt a történet megkívánná. Ilyenkor, ha valaki görcsösen ragaszkodik az eredeti elképzeléséhez, még akkor is, mikor látja, hogy az már nem kivitelezhető, több időt veszít, mintha rugalmasan alkalmazkodna az új irányhoz.

5. Ne szerkessz, miközben írsz

Néhány perfekcionista szerző hajlamos arra, hogy leír három mondatot, aztán azt szerkesztgeti fél óráig, amíg tökéletesnek nem találja, aztán megint leír három mondatot, megint fél óra szerkesztés, és így tovább, végül az egész napi munka eredménye egyetlen oldalnyi szöveg. Jobb, ha külön időt különítesz el a javítgatásra és az írásra, és nem próbálod a kettőt egyszerre csinálni. Ha írsz, akkor csak írjál, ne törődj a nyelvtani hibákkal, elgépelésekkel, a jelenetstruktúrával, csak haladj előre. Később lesz időd mindezt ráncba szedni.

6. Ne javítgasd a végtelenségig ugyanazt a fejezetet, hanem lépj tovább

Szintén a perfekcionizmus átka lehet, ha valaki egy éve dolgozik egy kéziraton, de még mindig csak a harmadik fejezetnél tart. Vannak, akiket zavar a tudat, hogy a szövegük nem tökéletes, ezért a meglévő harminc oldalukat javítgatják a végtelenségig ahelyett, hogy továbblépnének, és befejeznék a kéziratot. Nincs értelme szöszmötölni az első pár fejezettel, ugyanis leginkább akkor fogod tudni, hogy mit kell tartalmaznia a szöveg elejének, ha már megírtad a befejezést is, és egyben látod az egész történetet.

7. Az első vázlat mindig béna, és ez így van jól

A kezdők többsége szerintem nem tudja, hogy még legsikeresebb írók esetében is, a kész könyvük valószínűleg a történetük sok-sokadik vázlata, és sosem a legelső. Az írás közben még szupernek tűnő regényről visszaolvasva kiderülhet, hogy egy katyvasz, de ez teljesen természetes, a folyamat része. A legtöbb regény többszöri újraírással és javítgatásokkal nyeri el a végső formáját.

8. Fejezd be

Általános tapasztalat, hogy mikor belekezdünk egy új történetbe, meg vagyunk róla győződve, hogy ez a legjobb sztori a világon, visz minket előre a lelkesedés, aztán egy idő után ez a lelkesedés megkopik, végül pedig biztosak vagyunk benne, ennél borzalmasabb ötlet nincs is. Ha ezen a ponton mindig abbahagyjuk az írást, és valami újba kezdünk, akkor lesz egy rakás félbehagyott kéziratunk, de olyan egy se, ami készen van. Nem mondom, hogy minden egyes megkezdett szöveget kötelezően be is kell fejezni, de ha nincsen jó okod arra, hogy miért nem akarod folytatni (például félúton rájössz, hogy ez ugyanaz a sztori, mint A Gyűrűk Ura), akkor tedd félre a kételyeidet, és fejezd be. Egy regény pedig nem akkor van befejezve, ha készen vagy az első vázlattal, vagy amikor elérted a kitűzött 500.000 karaktert, hanem amikor megírtad az első vázlatot, átírtad (ha kell, többször is), kijavítottad, megszerkesztetted, esetleg le is bétáztattad, annak alapján pedig újból átírtad, akkor van készen. Egy írónak azt is meg kell tanulnia, hogyan zárja le, hogyan írja át, javítsa a regényét. Egyetlen teljesen kész könyv többet ér, mint egy tucat félbehagyott.

9. Ne kritizáld halálra magad

Mikor az ember először beleveti magát az írásba, előbb-utóbb eljön az a pont, amikor elkezdi összehasonlítgatni a saját szövegét az általa szeretett írók műveivel, és ráébredhet, hogy azok bizony jobbak. Minden kezdő abban reménykedik, hogy kiderül róla, hogy titokban egy zseni, és már a legelső kézirata után kapkodnak majd a kiadók, de ez a legtöbb esetben nem reális elképzelés. Az ismert szólás szerint egymillió leírt szó szükséges ahhoz, hogy megszerezd a kellő tapasztalatot a mesterséghez.
Nem szabad túlbecsülni magunkat, azt képzelni, hogy első próbálkozásra mesterművet fogunk alkotni, de ne is higgyük tehetségtelennek magunkat, csak mert a kéziratunk még nem éri el az általunk elvárt szintet. Ha végeztél az első regényeddel, és látod, hogy nem sikerült olyan jól, veregesd meg a vállad, ünnepeld meg, hogy befejezted az első könyved, aztán rakd el szépen egy biztos helyre, és fogj neki a következőnek.



2 megjegyzés:

  1. Szia :)
    Ez jó cikk volt! Én speciel már befejeztem a sztorimat, és a javítós fázisomban tartok, de még az is nehezen megy :D mert időközben úgy döntöttem, hogy változtatok a történeten :) nehéz szülés lesz, de a cikk után megint kedvet kaptam hozzá.

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Köszi, örülök, ha sikerült motiválnia. :) Minden íróval előfordul valamikor, hogy már a történet vége felé tart, és akkor jön rá, hogy hiába gondolta át a cselekményt, nagyon félrement valami, és írhatja újra a felét. Viszont utólag meg izgalmas visszanézni, hogy az eredeti elképzelésekhez képest mennyire más lett a végeredmény.

    VálaszTörlés